Felemelő érzés látni, hogy ennyien teherbicikliztek, remélhetőleg még többen leszünk a jövőben! Reméljük nem unjátok még a témát, ebben az interjúban ugyanis ismét nagyrészt a gyerekszállításról lesz szó 🙂

 

Fotó: Kováts András

 

Mutatkozz be kérlek, mondj pár dolgot magadról és a gyerekszállítótokról! Honnan van a szekér? Mi a története?

Faragó Reni vagyok, egy civil szervezetnél dolgozom, két fiam van; Jeromos 5 éves lesz a nyáron és Jónás, aki egy éves volt télen. Fontos része az életemnek a kerékpározás, egyszerűen jól vagyok tőle ha tekerek. Ha minden igaz, idén 10 éve, hogy a gyerekkoromat követően újra biciklivel közlekedem, nagyjából mindenhova, évszaktól függetlenül. Ez szerencsére nem változott igazán a gyerekek pocakban léte és kibújását követően sem.

A cargónkat egy barátunktól kaptuk, aki Amszterdamban él, kvázi lomtalanított darab, de talán 100 eurót adott érte, majd még nála is állt az udvarban egy évet, mire megtalálta a helyét nálunk. Sok mindent kellett javítani rajta és a doboz, amiben a gyerekek ülnek az apjuk saját kétkezi munkája. Meg a javítások is, szerencsések vagyunk egyrészt, mert ért a kerékpárszereléshez, másrészt meg amihez nem ért, ahhoz értenek a barátai, sőt helyet és szerszámot is adnak. Jó néhány baráti szívesség és közös munka után született meg a végeredmény dobozos bringánk képében, tavaly nyár végén.

Amúgy nem ez az első gyerekszállítónk, Joci, a gyerekek apukája nagy barkácsoló, Jeromos születése utána a tandem bicikli hátsó ülésének helyére eszkábált egy dobozt, amibe pont befért az autós babaülés, így 10 hónapos gyerekkel már megkerülhettük a Balatont. Hétköznapokban hátrakötve közlekedtünk pár hónapos kora óta, de túrázni az kevésbé volt kényelmes. Majd éltünk egy kicsit Londonban, ahol sikerült beszereznünk egy Chariot utánfutót is, amit szintén elsősorban túrázásra használtunk, első útján egészen Párizsig húztuk benne Jerkót. Úgyhogy van mindenféle tapasztalatunk gyerekszállítás ügyileg, az első-hátsó ülésekről, a hordozón át, a dobozosig és igazából most is használunk több lehetőséget párhuzamosan, éppen amelyik a legpraktikusabb.

 

 

Hogy szeretik a gyerekek? Mesélj picit az első utaitokról és az élményekről ezzel kapcsolatban!

A gyerekek nagyon szeretik, mondjuk alapból szeretnek biciklivel közlekedni, mert sokkal izgalmasabb, mint az autóban ülni. Jerkó nulla fokig teljesen jól elvan télen is, mínuszban már mondja, hogy nem szeretne bringával menni az oviba, ilyenkor kocsira váltunk, no meg amikor nagy késében vagyunk. Nem emlékszem konkrétan a legeslegelső utamra, de az az érzés, hogy tulajdonképpen már soha nem kell kocsiba ülni, hacsak nem épp arra vágyom, az a cargónál volt meg először. Mert miután Jónás megszületett tavaly, azért a bringázás háttérbe szorult az életemben, messzebb is laktunk a várostól és tél is volt, újszülöttel meg egy nagytesóval sokkal komfortosabb volt az autóval közlekedés. De tavasszal már nagyon utáltam, hogy kocsival kell mennem, ha ketten vannak velem, mert ha Jónást a hátamra teszem hordozóban, Jerkónak már nem kényelmes a gyerekülésben. Rövid utakra vállalható, de mondjuk bevásárolni már biztosan nem tudtok, mert tök balesetveszélyesnek éreztem a súlypont miatt, ha még a kosaramat is dugig pakoltam. Szóval igazából az, hogy lett egy dobozos bringánk, amiben előttem ülnek egymás mellett a gyerekek és emellett még egy csomó hely van nagyjából bárminek, iszonyú felszabadító érzés volt már az első úton. Bárhol megállhatsz, kitámasztod, a gyerekeket akár benne is hagyhatod, míg beszaladsz a pékségbe, de csak, ha látnak a kirakatban 🙂

Ami eleinte fura volt, hogy érzésre folyamatosan kormányoznom kell, de ezt az első pár kilométer alatt sikerült megszokni, most már észre se veszem. Amíg nem tekertem cargót, valahogy bonyolultabbnak ítéltem meg a használatát, mint amilyen valójában.

 

Mióta használjátok? Mire használjátok? Miért kezdted el a teherbringázást?

2016 nyár végén kaptuk és pár hét volt mire működőképes állapotba került. Ami fontos volt nekünk, hogy a két gyereket tudjuk egyszerre vinni, úgy is, hogy a kicsi még nem tud ülni, tehát első gyerekülésbe nem tehető. Én igazából nem gondoltam, hogy valaha lesz cargónk, vagyis vágyni vágytam rá, mióta volt lehetőségem kipróbálni egy Niholát, de valahogy nekem az volt a fejemben, hogy ezek a típusú bringák számunkra megfizethetetlenek. Arra nem gondoltam, hogy vannak kevésbé drága darabok, azt meg álmomban se gondoltam, hogy pár héttel azután, hogy jelezzük a Hollandiában élő barátunknak, hogy ha lát valami olcsóbb hirdetést, akkor szóljon, mert szeretnénk venni, hoz nekünk egyet, ami az udvarában állt. Ha a városon belül közlekedünk, két gyerekkel mindig ezt használjuk, gyakran egy gyereknél is, mert a cuccok miatt kényelmesebb, jobb hogy elől van, mint hátul a gyerekülésben, vagy utánfutóban. Lehet beszélgetni, megállni, kiszállni, beszállni, nagyobb buli, mint a sima bringa. Az necces, ha elalszanak benne, akkor pl. kevésbé kényelmes, mint az utánfutó, amit pikk pakk babakocsivá tudok alakítani. Illetve egy másik hátránya, hogy a sima biciklihez képest, azért lassúbb és fárasztóbb is vele a tekerés, de ez a plussz energiabefektetés és a kapott élmény pont kielégítik egymást.

 

Mennyi minden fér rá? Gyerek, bevásárlás, gyerek+bevásárlás? Mennyire biztonságos így embert szállítani?

Eddig minden ráfért, amit egyszerre szállítani akartunk, etetőszéktől kezdve, gyerekbiciklin, rolleren át minden. Két gyerek, és nagy zöldségdoboz Zsámbokról extra rendeléssel, sima ügy. Még egy kutya és egy dinnye is elférne. De hoztam már haza az oviból három gyereket is, sőt mivel piknikezni mentünk, volt nálam 4 főnek enni-, innivaló, pokróc, labda is. De kiválóan alkalmas cserepes növények szállítására avagy plakátragasztásra is…

Ez a biztonságkérdés nehéz dolog, mert szerintem mindenkinek máshol van a határ, amit még nem érez veszélyesnek. Számtalanszor kerültem olyan helyzetbe, hogy az emberek, akár családtagok, kollégák is konkrétan felelőtlennek tartottak/tartanak, mert kerékpárral közlekedem mondjuk hóban terhesen, vagy a szülésem napján, vagy gyerekkel a hátamra kötve. Ebből arra következtetek, hogy nekem viszonylag nagy (vagy akár extrém) a biztonságérzetem. Talán azért, mert 15 éve van jogosítványom, szerintem egész jól vezetek,  ismerem a KRESZ-t, tisztában vagyok vele, hogy nem csak magamra kell figyelnem a városi közlekedés során, hanem minden más járműre, emberre is, mert én hiába vagyok szabályos, ha a másik hibázik, akár én is pórul járhatok. Ezért ennek tudatában, de magabiztosan közlekedem és azt gondolom, hogy repülni, autóba ülni, járda szélén állni is lehet kockázatos, nekem semmivel nem kockázatosabb a gyerekeimet cargóval szállítani.

 

Milyen hatással van szerinted a városra a biciklizés/teherbiciklizés?

Úgy érted hogy milyen hatással lenne, ha mindenki kerékpározna? Kapnánk levegőt, kevesebbet lennének betegek a gyerekek, mindenki kiegyensúlyozott és nyugodt lenne, mert kitekerné magából a feszültséget, mire hazaér. Nagyon jó látni, hogy egyre többen bringáznak, de még mindig nem elegen. Akkor lennék elégedett, ha nem kiabálna ki a 7-es vonalon a buszsofőr, hogy hülye vagyok, mert Budapesten bringázni életveszélyes. És ráadásul szerintem ezen a vonalon viszonylag sok kerékpárral találkozhat, mégis így ítéli meg. Persze ez csak egy ember véleménye, de az az érzés, amikor Londonban 20-25 bringással egyszerre indulsz el a piros lámpánál, na az igazán felemelő érzés, nagyon örülnék, ha Budapest is bringás város lenne.

 

Milyen lenne számodra az álom teherbicikli?

Mondjuk azt, hogy a teherbicikli volt az álmom, és most hogy van, teljesült. Tökéletesen elégedett vagyok, és nagyon jó érzés, hogy csomó ember kedvessége és munkája van abban hogy végre lett egy igazi, egyedi gyerekszállítónk.

 

Milyen érzés neked Budapesten bringázni? Miben fejlődhetne a biciklis (vagy teherbiciklis) infrastruktúra?

Erre részben válaszoltam fentebb azt hiszem. A fentieken túl, talán az infrastruktúra tekintetében a kerékpár parkolás, amivel nem vagyok elégedett, nem csak teherbicikli esetében, mert azt nyilván nehezebb, körülményesebb biztonságosan lezárni, de sima bringával is rendszeresen oszlophoz, táblához kell zárni, mert kevés olyan intézmény, vagy üzlet van, aki gondol a kerékpárral közlekedőkre.

 

Kérlek, fogalmazd meg egy mondatban, hogy miért ajánlanád másoknak is a cargobringák használatát!

Nekem elsősorban gyerekszállítással kapcsolatban van tapasztalatom, két gyereknél már megéri a komfort miatt a cargóra váltás szerintem. De legfőképp azért érdemes, gyerektől függetlenül, mert teljesen ki lehet vele váltani a városi autós közlekedést, amivel időt spórolsz és nem mellesleg véded a környezetet.

 

Hozzászólások

hozzászólás