A legújabb interjúnkból ismét egy másik lehetséges felhasználási formáját ismerhetitek meg a teherbicikliknek. Gitta legfőképp a gyerkőcei miatt tért át kétkerekűről triciklire, nagyjából 6 éve szállítja a két lurkót kényelmes, biztonságos és minden szempontból fenntartható módon.

 

 

Mutatkozz be kérlek, mondj pár dolgot magadról és a cargobringádról!

Gitta vagyok. Fő foglalkozásom, hogy két gyerekes anyuka vagyok, egyébként szerkesztőségi titkárként dolgozom egy hetilapnál.

 

Mióta használjátok? Mire használjátok? Miért kezdted el a teherbringázást?

Kb. hat éve használom a háromkerekűt, korábban kétkerekű cargo-ink voltak, mert a férjem mindig is biciklizett a városban: munka közben és szabadidejében egyaránt. Amikor már mind a két gyerkőc megvolt és egyszerre kellett őket vinni ide-oda, megbízható és biztonságos módon – ahol én is biztonságban érzem magunkat – akkor jött a képbe a tricikli.

 

Mesélj picit az első utadról és az élményeidről ezzel kapcsolatban!

A háromkerekűben azonnal biztonságban érzi magát az ember, mert nem tud eldőlni, nem kell megtartani, amikor a gyerekeket ki-be pakolássza a gyerekülésből, nem kell egyensúlyozni a piros lámpánál, ez a része azonnal kényelmes volt. Nehézséget csak az jelentett, hogy mivel picik voltak, nem szívesen mentem az úttesten, a kipufogógázok sűrűjében, így aztán a szűk és egyirányú kis utcákban, járdák és padkák között kellett ügyeskedni és sokszor erőlködni, fel-le, meg-megállva. Természetesen alkalmazkodni kell mind a gyalogosokhoz, mind az autósokhoz, kicsit kilógva mind a két halmazból…

 

Milyen jó élményeid vannak teherbiciklizéssel? És milyen negatívok?

A negatív, ahogyan az előbb is említettem a sok padka és a gázok, de ezeket idővel megszokja az ember, és az autós forgalomhoz is lehet „illeszkedni”. És persze több a jó, pozitív élmény, mint a rossz! Mindenki megnéz bennünket, amikor begördülünk valahová a triciklivel, de a forgalomban is vigyáznak ránk, látják, hogy gyerekek ülnek elől, és egyébként is lassítanak, hogy jobban megnézhessék, mi is ez a dolog. Sok-sok mosolyt és elismerést kaptunk ezalatt a pár év alatt. A többi gyerek pedig nagyon irigyli, hogy a mieinknek ilyen jó dolga van.

 

Milyen gyakran használod a bringát? Honnan van?

A gyerekeink születése után kezdte el a férjem Hollandiából importálni és forgalmazni a kétkerekű, és később a háromkerekű verziókat, én is azóta használom. Egy időben gyakrabban, szinte naponta jártunk vele, mert ez volt a legkézenfekvőbb, legpraktikusabb megoldás összeszedni a gyerekeket az oviból, suliból, edzésre vinni őket, elmenni a dédihez, és még be is vásároltunk mindeközben.

 

Mennyi minden fér rá? Mennyire biztonságos így szállítani a srácokat?

Minden! Gyakran adtuk kölcsön költözéshez is, hűtő, kutya, sok gyerek, fikusz, minden elmegy rajta! A tricikli „szabályosan” négy gyerekre és kb. 150 kilóra van kitalálva. Voltunk úgy a játszótéren, hogy elvittem a három gyereket, és az unokanővéremet is beültettem, hogy ne kelljen mellettünk sétálnia. A játszótéren aztán az összes ott lévő gyereket elvittem egy-egy körre.

 

Milyen távra szoktál menni?

Főleg a belvárosban használjuk, Margitsziget, játszóterek, gyerekorvos, munkahely, tehát kb. egy 10 km-es hatósugarú körben. Mivel a saját használatú tricikli nincs elektromos rásegítéssel felszerelve, nem vágok neki a domboknak.

 

Milyen hatással van szerinted a városra a biciklizés/teherbiciklizés?

Ha az érdeklődő és mosolygó emberekre gondolok, akik megállnak beszélgetni, amikor elmennek a járgányunk mellett, akkor mindenképpen csak a pozitív hatást tudom említeni! Ha sok ilyen jármű futna, akkor biztonságosabb lenne a közlekedés. Pont annyira lassulnánk le, amennyi időt és idegeskedést egyébként meg is spórol az ember, miközben biciklizik. A közlekedésben részt vevők egymáshoz való viszonya barátságosabb, közvetlenebb lenne, és persze kímélnénk a környezetet is.

Milyen lenne számodra az álom teherbicikli?

Zárható tárolós, esőálló, ha elfáradok magától is haladó, soha el nem romló, haha! Ezek nagy része egyébként majdnem tökéletesen megoldható!

 

Mi hiányzik Budapestről szerinted? Miben fejlődhetne a biciklis (vagy teherbiciklis) infrastruktúra?

Sokszor beszélgettem a tricikli mellett szakikkal, akiknek a munkájukhoz hasznos lenne egy ilyen eszköz, és idősekkel, akik nehezen mozognak már gyalogosan. Ha a társadalom több rétege biciklizne és rájönnénk, hogy nem csak egy erős fiatal tud, és nem csak egyedül, felszerelés nélkül lehet biciklizni, akkor azonnal természetesebbnek és egyértelműbbnek tűnne az, hogy az ember olyan járművel közlekedik és szállítja a motyóját, amit maga hajt. Mint vidéken, vagy ahogyan Ázsiában még manapság is sok helyen: elvisznek bármit egy biciklin és az öregek is fel mernek rá ülni, még jót is tesz nekik. Nagyapám is biciklivel járt ki a kertjébe még majd’ nyolcvan évesen is. Gyalog már nem ment volna! A városban ez valamiért nem megy… Ugyanígy merni kellene elindulni a forgalomba a gyerekekkel, hogy megtanuljanak biciklizni és közlekedni a városban, ezt a kitartó és merész szülők meg tudják tenni most is, de ha több kerékpárút lenne a fő közlekedési vonalakon, talán több lenne a bátor szülő is. Nincsenek kényelmesen használható utak (gödrök nélkül…) és nincsenek tárolási lehetőségek, ami mind az idősebbeknek mind a több biciklivel elinduló családoknak feltétlenül szükségesek lennének.

 

Fogalmazd meg egy mondatban, hogy miért ajánlanád másoknak is a teherbringák használatát!

Praktikus, kényelmes, környezetbarát, költség- és időkímélő, hiszen rövidtávon gyorsabb, mint buszra várni… a gyerekek pedig imádják! Az enyéim mindig úgy ülnek elől a dobozban, mintha egy előkelő hintóban utaznának.

 

Ha van még bármilyen gondolatod, amit szívesen megosztanál vagy mondanivalód, üzeneted a szülőknek, városi bringásoknak vagy városi bringás szülőknek, kérlek, írd le!

Sajnos a legtöbb helyen, ahová egyébként tömegek járnak naponta a dolgaikat intézni, nincsenek kerékpártárolók. Ha csak a közvetlen környezetemre gondolok: sem a kisebb vagy a nagyobb bolt, sem a vásárcsarnok vagy a posta, sem az iskola előtt nincs lehetőség lekötni a biciklit! Benne vagyunk a kerékpáros forradalomban, a város központi részén élünk, és az alapvető feltételek nem adottak. Így aztán a legtöbb embernek eszébe sem jut, hogy biciklivel is nekivághatna a napnak.

 

Hozzászólások

hozzászólás