Legújabb interjúnkban ismét egy elsősorban gyerekszállításra használt teherbiciklivel és használójával, Dormán Emesével ismerkedhettek meg. Bevezető helyett álljanak itt az ő szavai: “A benzinre költött pénzt inkább költsd gyermekedre, a dugóban elfecsérelt időt pedig inkább töltsd vele!”

 

I Bike BP felvonulás. Fotó: Dimény András

 

Mutatkozz be kérlek, mondj pár dolgot magadról és a cargobringádról!

Dormán Emese vagyok. Kb. 2005 óta közlekedem rendszeresen biciklivel Budapesten. Több évnyi önkéntes munka után az utóbbi időben alkalmazottként is dolgoztam a Magyar Kerékpárosklubnál, de jelenleg szabadúszó vagyok, mert kisfiamat egyedül nevelem.

Imádott cargobringánk holland gyártmány, két gyerek fér el az üléseken, és lent még egy. Márkája WorkCycles, és gyönyörű matricák, virágok, plüss állatok és szélforgó díszítik.

 

Mióta használjátok? Mire használjátok? Miért kezdted el a teherbringázást?

2016 márciusában vettem és a hegymeneteken kívül tulajdonképpen mindenre ezt használjuk 10 km-es körzetben – esőben, hóban, szélben. Elsősorban a kerületben járunk-kelünk, naponta oviba, vásárolni, játszótérre, könyvtárba, dokihoz stb. De már annyira megszoktam, hogy gyerek nélkül is ezzel megyek mindenhova, mert akkor nincs gond a csomagszállítással.

A kisfiam miatt kezdtem el használni elsősorban, de valószínű, megtartjuk majd akkor is, ha kinövi, mert bármit lehet benne szállítani.

Mesélj picit az első utakról és az élményeidről ezzel kapcsolatban!

A legeslegelső próbálkozásom még a Múzeum körúti bringaszámláló átadásakor volt 2010-ben, Kükü biciklijét szerettem volna kipróbálni, de nem sikerült. Akkor azt hittem, ez nekem egyáltalán nem is megy. Így, amikor megvettem a sajátunkat, kipróbálás nélkül vettem meg. Aztán az első igazi utam a saját utcánkban volt. Nem volt forgalom, el mertem indulni – és kb. 20 méter elég is volt ahhoz, hogy biztonságban érezzem magunkat, és hogy megérintsen az érzés, milyen szuper dolog ez.

 

Milyen jó élményeid vannak teherbiciklizéssel? És milyen negatívok?

Mindenki megcsodál minket, érdeklődnek, hogy honnan van, saját gyártású-e, nem nehéz-e tekerni, hogy kell kanyarodni vele. Kisfiam pedig mindenki arcára mosolyt csal. És nem csak a többi bicajjal közlekedő vagy gyalogos arcára, hanem a gépjárművezetőkére is. Egyszer kanyarodás közben lassított le egy sofőr, és a letekert ablakon kiszólt, hogy milyen jól nézünk ki és hogy ő még ilyen érdekes bicajt nem látott.

Teljesen más ezzel menni az autók között, mint a normál bringámmal. Azzal “bicajos” voltam, akit az “autósok” utáltak – vagy elviseltek, vagy épp szerettek. A cargóval meg egy “anyuka vagyok egy cuki kisgyerekkel egy fura járgányban”, akiket mindenki megcsodál, és akikre vigyázni kell.

Negatív élmény? Hát nem is tudom. Nehezebb lakatolni a kialakítása miatt. Nehezebb, ezért lassabb vagyok. És nem szeretek vele felfelé menni. Ennyi.

 

Milyen gyakran használod a bringát? Honnan van?

Minden nap használjuk. Már annyira megszoktam, hogy máshova is azzal járok, akkor is, ha épp nincs nálam a gyerek. Egyrészt, jobban el tudok pakolni, nem kell mindenféle hátsó táskákat a bringára aggatni. Másrészt megszoktam a súlyeloszlását, és emiatt a régi bicajommal nagyon fura érzés újra menni. Furcsa, hogy annak olyan könnyű az eleje.

Teljesen véletlenül sikerült megvennem, nagy szerencsével. Hónapokig keresgéltem holland és dán használtcikk oldalakon, minden hollandiai és dániai barátomat ráizzítottam a témára. Már ki is néztem, mit veszek meg és megszerveztem, hogyan szállítom haza. És akkor szembejött a bringánk egy városszéli kis bringaboltban, ahova teljesen véletlenül tévedtem el. Kipróbálás nélkül azonnal megvettem.

 

Mennyi minden fér rá? Gyerek, bevásárlás, gyerek+bevásárlás? Mennyire biztonságos így embert szállítani?

Minden ráfér! Gyerek, bevásárlás, az összecsukott babakocsi vagy a kisbicikli és még a homokozó játékok is. De volt, hogy zenekari próbára mentem a gyerekkel – így a rakomány 1 db gyerekből, 1 db csellóból, 1 db kottatartóból és a gyerek kistáskájából állt. Van, hogy 2-3 gyereket szállítok, amikor kisfiam barátai is felkéredzkednek. Tulajdonképpen mindegy, mi van benne, mennyire van tele, mert ugyanúgy tudok vele menni. És talán még biztonságosabb is, mint egy normál bringa, mert nem tud annyi irányban olyan könnyen felborulni.

 

Milyen hatással van szerinted a városra a biciklizés/teherbiciklizés?

Egyértelműen pozitív. Jobb a levegő, kevesebb a zaj. A gyerekcargó pedig több mosolyt csal az arcokra és biztonságosabb is, mert jobban észrevesznek minket a közlekedés többi résztvevői. Az pedig, aki tekeri, jobban a magáénak érzi a várost, jobban a város része, mert nem egy zárt kaszniban ül mindentől elszigetelve.

 

Milyen lenne számodra az álom teherbicikli?

Ugyanilyen lenne, csak kisebb súlyú és jobb áttétű, hogy felfele is könnyebben menjen. Az elektromos rásegítés is megoldás lehet, de én kicsit viszolygok a gondolatától. Valahogy az ilyen biciklit nem érzem igazi biciklinek. De persze előbb-utóbb azt is megszoknám.

 

Mi hiányzik Budapestről szerinted? Miben fejlődhetne a biciklis (vagy teherbiciklis) infrastruktúra?

Ahogy már mondtam, régóta biciklivel közlekedem Budapesten. Már akkor is így közlekedtem, amikor még alig volt bringás infrastruktúra, és ez nem jelentett különösebb gondot. Azóta sok minden kerékpárosbarátabb lett, a közlekedés többi résztvevője is jobban elfogadja a biciklivel közlekedőket, jobban számítanak is rájuk, és a hagyományos bringát használóknak ez nagyon jó. De elsősorban csak nekik jó. Kisgyerekkel cargóval, illetve később, majd ha a saját bringáját tekeri, a jelenlegi létesítmények nem elegendőek. Az ún. koppenhágai típusú megemelt kerékpársáv biztonságosabb lenne, ami szintben elkülönül a közúttól és a járdától is. De a belvárosban helyszűke miatt csak a gépjárműforgalomtól lehetne elvenni felületet ezek számára, és ahhoz még sok esetben hiányzik a döntéshozói akarat.

A parkolók sem igazán alkalmasak a teherbiciklik számára. Én már azzal is kiegyeznék, ha a használhatatlan dugóhúzó parkolók eltűnnének már a színről.

 

Fogalmazd meg egy mondatban, hogy miért ajánlanád másoknak is a teherbringák használatát!

Az általa megtapasztalt szabadság miatt!

 

Ha van még bármilyen gondolatod, amit szívesen megosztanál vagy mondanivalód, üzeneted a szülőknek, városi bringásoknak vagy városi bringás szülőknek, kérlek, írd le!

Egy autóban szállított gyerek nehezebben tanul meg tájékozódni, mert csak azt tapasztalja meg, hogy valahol beül az autóba, aztán kiszáll és már meg is érkezett. De nem tapasztalja meg magát az odajutást. Ne vegyék el gyerekeiktől az odajutás örömét és a szabadság érzését azzal, hogy állandóan gépkocsiban szállítják őket.

A benzinre költött pénzt inkább költsék a gyermekükre. A dugóban elfecsérelt időt szintén inkább töltsék vele!

Útközben nagyokat lehet beszélgetni, mondókázni, énekelni. Meg lehet állni megsimogatni a szembejövő kiskutyát, felvenni egy érdekes kavicsot, vagy szedni egy szál virágot. Hallani lehet útközben a madarak csicsergését és az autókaszni nem akadályozza a gyereket abban, hogy utazás közben bármerre tudjon nézelődni: láthatja a napot, a felhőket, a repülő madarakat.

Fotó: Dimény András

Hozzászólások

hozzászólás