Zöld szöcske hangszerhordóban

Budapest. Átvétel után ugrás Szöcskével a Zágrábba tartó vonatra, Kriszta és a járgány Balatonszentgyörgyre sietnek, majd trükkös átszállással, Zsolttal kiegeszulve a Balatonfelvidék felé zötyögnek tovább. Vasúton nem mindennapi látvány egy cargo bringa, de mostantól már egy handpan (“hangdrum”) is tetézi a csodabogár érzést. A kétkerekűeknek egy pihinap jön Balatonedericsen, nem is akárhol: egy pajtában, mely egy leendő galériája lesz egy meglévő szobrászművésznek, Ligeti Attilának. Másnap csodás őszi időben indul a meló, minden felpakolva: hátizsákok, 5 hangszer és a handpan indul Káptalantótira. Almásházi keramikus barátaink már nagyon várnak a tanúhegyek között fekvő termelői piacon, ahol mesés portékákat találni. Piac után pár óra múlva már pont hozzájuk kerekezünk. Ránk esteledve egy kis cidrit és hangyányi halálfélelmet (melynek oka a 76-os főút és az autósok kombinációja) követően megérkezünk a pici zalai faluba Almásházára. Szöcskével és magunkkal is elégedettek vagyunk a mai 60km megtétele után. Uncsi barátunk, aki nem ma látott először se cargot, sem egyéb furcsa bringát (régen a budapesti Recikli bicikliműhely fűződött a nevéhez) megörülve állapította meg, hogy holnap Szöcskével mennyire jót fognak körözni a gyerekekkel. Nagyon jó móka kerekedett, s talán a faluban még ilyen sosem volt.

Teljesítve misszióját a Budapestig tartó kilométereket vonattal győzte le ismét a járgány. Hordott hangszereket, vitt gyerekeket, kivívta az utazóközönség ámulatát és egy jegykezelő boldog megdöbbenését, feltűnést keltett Magyarország talán legelső termelői piacán. Ez a kirándulás a Zöld Szöcske nélkül nem lehetett volna kétkerekű, mert ennyi csomagot és hangszert az ember legfeljebb négy keréken hordoz. Remélhetőleg segítettünk az ügyön, hogy az emberek megismerjék és legyen kedvük használni egy ilyen sokoldalú, kényelmes, mókás teherbringát, és miközben élvezik a tekerést egy nagy lépést tesznek a természet felé is. Köszönjük az élményt!

Kriszta&Zsolt

Hozzászólások

hozzászólás