Hegyi Zoli beavatott minket bicós utánfutós kalandjaiba a vele készült interjú során, melyből kiderül, hogy milyen biciklit használ az utánfutóhoz, miért választotta ezt a szállítási módot a cargozás helyett, valamint szó esik Budapest biciklis infrastruktúrájának helyzetéről és ennek hiányosságairól is.

Mutatkozz be kérlek, mondj pár dolgot magadról és a bringádról!

Hegyi Zoltán Imrének hívnak, 49 éves vagyok, 2011-ben „bolondultam” meg és hagytam ott a könyvraktárt az utánfutózás kedvéért. Több mint húsz éve kerékpározom a városban, bíztam magamban, hogy bírni fogom… antikváriumok és kis kiadók könyveit szállítottam egy webáruház átvevőpontjára; télen, nyáron, időjárástól függetlenül. Jelenleg az egyik akkori partneremnél dolgozom, félállásban antikváriusként (ami a gyakorlatban adatrögzítést jelent, hiszen az interneten árulunk), félállásban pedig kizárólag neki szállítva.

Egykerekes utánfutóval tolom, szeretem, hogy dönthető, hogy leköveti a kerékpár mozgását, ahol egyébként elférnék, vele is elférek. A vontatáshoz kizárólag montit használok; mondhatnám, hogy a trekking (és bármilyen pálcika vékony hátsó villás szerkezet) nem bírná szerintem rendszeresen ezt a súlyterhelést – valójában egyszerűen ezt a karakterisztikát imádom. Jelenleg a harmadik gépet gyűröm, az egyedi festésű egysebim kivettem a melóból (nem volt jó ötlet), a ’91-es Diamond Back kovácsolt papucsa eltört sajnos, lemondtam róla; most egy S-bike (svájci monti, szintén kilencvenes évek) van az utánfutó előtt.

Mióta használod? Miért ezt választottad?

2011 óta. Valójában kényszerből kezdtem ezzel a megoldással – örültem volna, ha elérhető áron hozzájutok egy Bullitthoz, de akkor épp erre volt pénzem. Aztán nagyon megszerettem. Kipróbálhattam azóta triciklit és rendes teherbringát is – azt kell mondjam, jó felé lökött annak idején a sors. Az meg adja magát, hogy munkára, az utánfutó elé a 90-es évek egykori majdnem-csúcskategóriás bicajait keressem – ezekre csorgattam egykor a nyálam, és ezeket most meg is tudom fizetni.

Mesélj picit az első utakról és az élményeidről ezzel kapcsolatban!

Az első utam a frissen beszerzett utánfutóval Budaörsre vezetett, ahol megvettem a ráapplikálandó zárható dobozt. S még aznap délután bevittem vele az Ecseri útra az első antikvár kört. Szokatlan volt nyilván, az hamar kiderült, hogy nagyobb sebességeken bizonyos terhelés fölött azért megvannak a szerkezet ideális kanyarívei (s ha kényszeríteni akarod a szűkebbre, egyszerűen elpattog az első kereked). Meglepő, hogy mennyire erős lehet a szitálás (ahogy a döntött ívről visszahozod egyenesbe és a súly menne tovább), szinte végigrezeghet a vázon a kormányig. A jelenlegi gépemet, az S-bike-ot ezért szeretem annyira: az az egyenesen lefutó hátsó villa egyszerűen kirugózza a szitálást. Hamar kiderült az is, hogy komoly súlyokkal illik sokkal megfontoltabban érkezni egy-egy kereszteződésbe, mert simán betolhat a súly, fék ide vagy oda. Továbbá meg kellett tanulnom rendesen váltani és szükség törvényt bont alapon kiállva tekerni súllyal a hátam mögött.

Milyen jó élményeid vannak a mindennapokban vele? És milyen negatívok?

Nagyon könnyen kezelhető. Padkáztatható, bárhol elmegyek vele. Keskeny, nem képezek vele forgalmi akadályt. Élményre gyengén rakottan szinte nem különbözik az üresjárattól. Jól megrakva persze követel némi megfontoltságot. A legfontosabb negatívuma, hogy zabálja a vontató kerékpár alkatrészeit. Nagyon szeretem ezt a hátsó tengelyre applikált vontatószemet, messze stabilabb, mint vázra-nyeregcsőre rögzíteni a vontatmányt, de tény, évente megzabálok vele egy tengelyt, ha nem törik, akkor a kónusz szempontjából görbül beállíthatatlanra. Gyakoribb a lánc-és sorcsere, a fékpofákat szóba se hozom…

Hol tárolod és mekkora a fenntartás igénye?

Mivel két csavar kicsavarozásával szétszedhető, könnyebben tárolható, mint egy teherbringa, jelenleg a munkahelyemen tárolom, és minden szállításhoz összerakom. A fenntartási igénye nagyon alacsony, de alkalmanként azért újra kellett hegesztetni a csomópontjait, belekerült néhány utólagos erősítés – és mint említettem, a vontatásra használt canga azért rendszeres ráköltést igényel. Most bőven költhetnék rá, mert kicsit lelaktam, kinéz neki egy újrafestés, akár egy új kerék.

Általában mit szállítasz? Mennyi fér rá?

Könyveket szállítok vele. Régebben hajlamos voltam túlvállalni magam, vittem vele a 100 kilókat, most maximum 60 kilóig szeretem pakolni (a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy tele van könyvvel a fémdoboz, de már nem pókolok rá még egy banános doboznyi könyvet). Leggyakrabban heti 3 alkalommal szállítok be, ritkán jut minden munkanapra utánfutós szállítás. Mondjuk a lábam (főleg a térdem) már nem is kíván többet. Ez amolyan nyugdíjas üzemmód, már csak Dél-Budán láthattok utánfutózni egyetlen, mintegy 14 km-es etapon… szállítok nélküle is, de az kiszámíthatatlan, mennyit. Hazautakkal együtt jelenleg heti 200 km körül jövök ki.

Milyen hatással van szerinted a városra a biciklizés/teherbiciklizés?

Még nincs akkora hatással, mint amekkorával lehetne. Rengetegen bicikliznek, ami nagyon jó. Alapjában bárhonnan el lehet jutni bárhova a városban biciklivel. Nem ártana, ha össze lennének kötve a kerékpárutak, ha sokkal több helyen váltaná ki értelmesen rajzolt nyomvonalú saját ösvény a forgalomban haladást – de a valódi öröm az volna, ha a forgalomban sokkal türelmesebb szereplők közt tekerne a biciklis. Elképesztően alacsony a közlekedők toleranciaszintje egymás iránt, bár azt kell mondjam, utánfutóval meglepően sok udvarias gesztust is kapok. Mindenképpen ez a jövő, kicsit sajnálom, hogy a közösség (s az üzleti partnerek) elfogadási hajlandóságához viszonylag korán, az életkoromhoz mérve sajnos kicsit későn kezdtem ebbe bele.

Milyen lenne számodra az álom cargobringa?

Én még mindig a klasszikus monti-karakterisztikájú Bullitt után csorgatom a nyálam…

Mi hiányzik Budapestről szerinted? Miben fejlődhetne a biciklis (vagy teherbiciklis) infrastruktúra?

Több egymásról tudó bázis kellene, közösségi tárolási lehetőséggel. Kellene még néhány pumpa, útszéli javítóállomás (bár ha több volna, szerintem nálam akkor is ott lenne a teljes cájg – ezt szoktam meg). Meg amit már írtam; leginkább a türelem hiányzik egymás felé.

Kérlek, fogalmazd meg egy mondatban, hogy miért ajánlanád másoknak is a használatát!

Engem ez a móka tart karban hosszú évek óta. 🙂